Gondolkodott-e már azon, hogyan kezdődött ez a folyamat? Mi volt az első állat, ami az ember mellé szegődött?

A három legrégebbi háziasított állatfaj a kutya, a juh és a kecske.

A kutya őse, a szürke farkas volt az első, akit az ember háziasított i. e. 15000 körül.

Valószínűleg ez a faj akár önszántából is közeledett az emberhez, hiszen az ősember barlangja körül gyakran talált élelmet, ételmaradékot.

Az egyik leggyakrabban háziasított állat, a házityúk, csak jóval később, körülbelül i. e. 6000 körül került az emberhez.

A domesztikált állatok elsődleges célja az volt először, hogy élelemként szolgáljanak az embernek. Nem sokkal később felismerték a további lehetőségeket is, mint például a tej, a gyapjú, az állati bőr.

Ezen kívül a közlekedésben is segítettek az állatok, és igavonó erejüket is felhasználták.

Az állatok befogásának háziasítás céljából két fő módszere volt. Vagy körülkerítették, foglyul ejtették az állatok egy csoportját, vagy az adott állat kölykét fogták be is azt nevelték fel.

Azonban nem minden állat volt, és most sem alkalmas domesztikálásra. Jared Diamond, amerikai evolúcióbiológus szerint hat feltételnek kell megfelelnie az állatnak ahhoz, hogy háziasítható legyen.

Ezek pedig a következők:

1. Rugalmas étrend: az állat sok féle táplálékot el tud fogyasztani, alkalmazkodni tud a lehetőségekhez.

2. Gyors növekedés: az ember számára hasznos állat az, amely gyors ütemben képes növekedni, hogy minél hamarabb hasznosítható legyen.

3. Fogságban való szaporodás: a befogott állatnak képesnek kell lennie a nem természetes környezetében való szaporodásra is.

4. Nem túl agresszív: az állat nem lehet túl agresszív, hogy ne támadjon rá az emberre.

5. Nyugodtság: az állat ne legyen ideges.

6. Megváltoztatható szociális szerkezet: az ember legyen az, akit az állat vezérének tekint.

Tehát az ember már az őskoról kezdve tartott állatokat, hasznosította húsukat, tejüket, bőrüket. Viszont a nagy ipari állattartás egészen a 19. század közepéig nem létezett.

Ez az ipari forradalommal valósult meg.  

Egészen eddig az emberek javarészt csak maguk számára tartották az állatokat, esetleg el is adtak belőlük és termékeikből, de nem nagy mennyiségben.

Ekkor a legelést felváltotta az állatok takarmánnyal való etetése a vetésforgó földművelés megjelenésével együtt. Ezzel együtt kialakult az istállózó állattartás.

Ilyenkor egy szarvasmarhának 4-5 év kellett, hogy elérje a vágósúlyát, de az 19. század végére már elég volt ehhez két év is.

Az 1950-es években jelentek meg a nagy gazdaságok, ahol rengeteg marhát, több ezret is tudtak egyszerre egy helyen tartani, és gyorsan hizlalni.

Manapság egyre többen törekszenek az etikus állattartásra, az elegendő szabad terület biztosítására, a kíméletességre.

A vásárlók is szívesebben vesznek olyan húst, tejterméket, vagy tojást, amiről tudják, hogy jó körülmények közül származik. Fejlessze állattartó telepét!

Alakítson ki haszonállatai számára elegendő szabad területet, természetes környezetet!

Ehhez persze sok pénz szükséges.

Mit tehet tehát? Kérjen segítséget Rónay Balázstól, sikerdíjas agrár pályázatírótól!

Ha megpályáz egy összeget, és él ezzel a páratlan lehetőséggel, biztosan sikeres lesz. Ezen kívül hitelkérelem írását is kérheti, hiszen Rónay Balázs 17 év tapasztalattal rendelkezik, csak és kizárólag agrár területre szakosodva!